Szentes Kata Zsuzsa: Csend című festménye

Festményemen a magányt a padok szimbolizálják, melyek üresen és egyedül állnak a térben. Ugyanakkor a színekkel is érzékeltettem ezt az érzést, mely ambivalens, lehet kellemes és rossz érzetet keltő egyaránt. Hiszen sokszor vágyunk nyugalomra, egy kis magányra, egyedüllétre, de a tartós kapcsolathiány átfordulhat melankóliába, szomorúságba is. Ellentétes komplementer színpárokat alkalmaztam, hogy ezt az érzést, állapotot megjeleníthessem. Olajfestékkel kiválóan lehet érzékeltetni a különböző finom tónusokat, faktúrákat és mélyebb rétegeket is. Farostlemezre alkottam, mely a legnaturálisabb felület. A festmény kompozíciója átlós, mely bizonytalanságot kelt. A kietlen térben az üres pad hívogatóan vonja magára a figyelmünket, hogy „hahó, vegyetek észre, gyertek ide, és maradjatok velem!” Ugyanakkor, ha valaki ráül erre a padra, kényelmetlenül érzi magát, mert domború az ülőlapja és nem az emberi test anatómiájához illeszkedik, kartámlája sincsen. „Szeretné is a pad, hogy helyet foglaljunk rajta, és nem is.” Vonz és taszít egyaránt. Viszont mérhetetlen béke és nyugalom öleli körül a padot mindkét állapotában.

Írta: Szentes Kata Zsuzsa

<< vissza az érdekességekhez <<