Ki vagyok ÉN valójában, vagy „Üss és fuss”!

Életünk folyamán nap mint nap történnek olyan események a környezetünkben, amelyet úgy értékelünk, hogy jó közérzetünket, jól létünket veszélyeztetik. Ezeken nem gondolkodunk el, automatikusan ösztönösen reagálunk (szellemi és testi reakciók), amit „üss és fuss„ (harcolj menekülj) válasznak is nevezünk. Ez a stressz első fokozata, ami egy készenléti állapot. Napjainkban zajló fenyegető veszélyek, események általában nem fizikai jellegűek hanem verbális, pszichológiai események.

Rengetek közünk van ezekhez a helyzetekhez, hogy hogyan történnek, hogyan éljük meg. Folyamatosan belemegyünk felesleges „ütésváltásokba”. Mi áll ezek mögött? – az egoizmusunk. Legtöbb ember nincs tisztában vele, pedig saját magát állítja középpontba, önmagáért „harcol”. Lényeges számára , hogy „mit szólnak hozzá”, hogy minél jobb képet alakítson ki magáról. Közben észre sem veszi, hogy önzővé válik. Eltávolodik a családjától, barátaitól, általában az emberektől. „Társas magányban” él . Eltűnik a barátság, az emberi közelség, a társak egymás iránt érzett őszinte szeretete, nincs megértés elfogadás. Az önzés megbetegít, mivel hiányzik a szoros kötödés, szociális elkötelezettség – ezek elejét veszik a stressznek, depressziónak. Így testileg-lelkileg feléli magát.

E mögött önszeretett, önbecsülés, önértékelés és önelfogadási probléma van. A hajtóereje a FÉLELEM és VÉDEKEZÉS. Miközben folyamatos félelemben élnek, saját maguk is félelmet keltenek, uralkodnak, zsarolnak, indulatot váltanak ki. Az uralkodás - menekülés önmagunk elől.

Ahhoz, hogy ezen változtatni tudjunk fel kell tenni a kérdést – KI VAGYOK ÉN VALÓJÁBAN? El kell fogadni magunkat, ehhez szükséges az önszeretett, melyhez kíméletlen őszinteségre van szükség önmagunkkal szemben. Nem vagyunk mindenhatóak. Nincs szükség önfeláldozásra mindenek felett. Kár hamis illúziót kergetni. Ne feledd, hogy csak úgy mindenki csak úgy tud szeretni, ha önmagát is szereti.

„Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet,
mert amit gondoltál, megteremtetted”
(Weöres Sándor)

Érdemes őszintén szembenézni azzal, hogy KI VAGYOK ÉN VALÓJÁBAN. Kilépni a gyermeteg isteni szerepjátékból és végre emberkénk viselkedni. Megéri mert így tudsz csak változtatni, ennek köszönheted majd, hogy boldogabban jó közérzettel éled meg napjaid. Évekkel ezelőtt ezen a folyamaton segítséggel én is végig mentem, - röviden csak annyit megérte.

Gondolkozz el és lépj!
Amennyiben szükséges, kérlek vedd fel velem a kapcsolatot, hogy segíteni tudjak Neked!

Mazár Emese

<< vissza az érdekességekhez <<